A csoportvezetőről

JJ-20160323-modOrvosnak tanultam, de életemet jó ideje a családom és a szoptató édesanyák segítése tölti ki.

1989-ben végeztem a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Általános Orvostudományi Karán. A Gyógyszerkutató Intézetben kezdtem dolgozni, de 1991-től itthon maradtam a sorban érkező gyerekekkel.

1993-ban Érdre költöztünk, és ez döntő fordulatot hozott a szoptatással kapcsolatos hozzáállásomban. Új gyermekorvosunk és a mellette dolgozó védőnők ugyanis – az országban az első között – az igény szerinti, kizárólagos szoptatást támogatták. Nagyon sokat tanultam tőlük, és nagyon sokat köszönhetek nekik. Ekkor jöttem rá, milyen döbbenetesen keveset tanítottak az egyetemen a szoptatásról, és hogy ez az információhiány volt az oka annak, hogy első két gyermekemet nem sikerült olyan hosszú ideig szoptatni, ahogy szerettem volna.

Amikor megértettem a megfelelő ismeretek jelentőségét a szoptatás sikerében, legfőbb vágyam az lett, hogy ezeket az ismereteket más édesanyákkal is megosszam. Így azután boldogan segédkeztem a gyermekorvosunk és a védőnők mellett anyacsoportok szervezésében, a szoptatás népszerűsítésében, a szoptatással, anyatejes táplálással kapcsolatos ismeretterjesztésben.

1995-ben találkoztam a La Leche Ligával, ahová rögtön az első alkalommal azzal toppantam be, hogy LLL szoptatási tanácsadó szeretnék lenni. Végül csak 2001-ben lettem akkreditált tanácsadó, de nem érzem kárbaveszett időnek azokat az éveket, amíg Martinovichné Debulay Bianca csoportjába jártam szorgalmasan. Nemcsak élveztem a csoporttalálkozókat, hanem alkalmam volt rengeteget tanulni Biancától és a többi édesanyától, és végre szakirodalomhoz is hozzájutottam.

2001 óta foglalkozom rendszeresen telefonos és e-mailes tanácsadással, 2002 januárjában pedig elindítottam az LLL érdi baba-mama csoportját.

Kolléganőm, Rózsa Ibolya biztatására kezdtem el a felkészülést a nemzetközi laktációs szaktanácsadói vizsgára, amit 2003-ban sikeresen le is tettem (majd 2008-ban és 2013-ban megújítottam). Azóta vált nyilvánvalóvá számomra, hogy a laktáció területén minden nap lehet újat tanulni, ezért rendületlenül bújom a szakirodalmat, ami segít abban, hogy ismereteim folyamatosan naprakészek legyenek.

A La Leche Ligából 2014-ben visszavonultam, de az önkéntes munkát nem hagytam abba. Vezetem az Érdi Anyatej Klubot, telefonos és emailes, alkalmanként személyes tanácsadással segítem a hozzám forduló édesanyákat, és részt veszek a helyi szoptatást népszerűsítő programokban. Aktívan dolgozom a Szoptatásért Magyar Egyesületben is, amelynek 2007-2016-ig alelnöke voltam, 2016 áprilisa óta pedig elnöke vagyok. Az egyesület napi működtetésén túlmenően feladataim között szerepel továbbképzések szervezése, honlapok szerkesztése és oktatóként is tevékenykedem az Egyesület tanfolyamain. Munkatársaimmal együtt azon munkálkodunk, hogy a korszerű szoptatási ismereteket, valamint a válaszkész, testközeli csecsemő-és kisgyermekgondozás szemléletét minél több egészségügyi dolgozónak átadjuk.

Az elmúlt két évtizedben a gyakorlatban is megtapasztaltam, mennyire igaz az, amit a Ligában megtanultam: a sikeres szoptatáshoz elhatározás, megfelelő információk és támogatás szükséges valamint az, hogy nehézség esetén szakszerű segítséget kapjon az édesanya. Ebben igyekszem segíteni a családokat. Miközben elsősorban szoptatással kapcsolatos kérdésekkel foglalkozom, nem tévesztem szem elől, hogy a szoptatás nem csupán anyatejes táplálást jelent, hanem a kötődő nevelés része. Munkám során arra igyekszem rávezetni az édesanyákat, hogy elszakadva a szoptatással, csecsemőgondozással kapcsolatos civilizációs tévhitektől, merjenek a belső megérzéseikre, ösztöneikre hallgatni.

Juhász (dr. Kun) Judit

Reklámok