A csoportvezetőről

JJ-20160323-modOrvosnak tanultam, de életemet jó ideje a családom és a szoptató édesanyák segítése tölti ki.

1989-ben végeztem a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Általános Orvostudományi Karán. A Gyógyszerkutató Intézetben kezdtem dolgozni, de 1991-től itthon maradtam a sorban érkező gyerekekkel.

1993-ban Érdre költöztünk, és ez döntő fordulatot hozott a szoptatással kapcsolatos hozzáállásomban. Új gyermekorvosunk és a mellette dolgozó védőnők ugyanis – az országban az első között – az igény szerinti, kizárólagos szoptatást támogatták. Nagyon sokat tanultam tőlük, és nagyon sokat köszönhetek nekik. Ekkor jöttem rá, milyen döbbenetesen keveset tanítottak az egyetemen a szoptatásról, és hogy ez az információhiány volt az oka annak, hogy első két gyermekemet nem sikerült olyan hosszú ideig szoptatni, ahogy szerettem volna.

Amikor megértettem a megfelelő ismeretek jelentőségét a szoptatás sikerében, legfőbb vágyam az lett, hogy ezeket az ismereteket más édesanyákkal is megosszam. Így azután boldogan segédkeztem a gyermekorvosunk és a védőnők mellett anyacsoportok szervezésében, a szoptatás népszerűsítésében, a szoptatással, anyatejes táplálással kapcsolatos ismeretterjesztésben.

1995-ben találkoztam a La Leche Ligával, ahová rögtön az első alkalommal azzal toppantam be, hogy LLL szoptatási tanácsadó szeretnék lenni. Végül csak 2001-ben lettem akkreditált tanácsadó, de nem érzem kárbaveszett időnek azokat az éveket, amíg Martinovichné Debulay Bianca csoportjába jártam szorgalmasan. Nemcsak élveztem a csoporttalálkozókat, hanem alkalmam volt rengeteget tanulni Biancától és a többi édesanyától, és végre szakirodalomhoz is hozzájutottam.

2001 óta foglalkozom rendszeresen telefonos és e-mailes tanácsadással, 2002 januárjában pedig elindítottam az LLL érdi baba-mama csoportját.

Kolléganőm, Rózsa Ibolya biztatására kezdtem el a felkészülést a nemzetközi laktációs szaktanácsadói vizsgára, amit 2003-ban sikeresen le is tettem (majd 2008-ban, 2013-ban és 2018-ban megújítottam). Azóta vált nyilvánvalóvá számomra, hogy a laktáció területén minden nap lehet újat tanulni, ezért rendületlenül bújom a szakirodalmat, ami segít abban, hogy ismereteim folyamatosan naprakészek legyenek.

A La Leche Ligából 2014-ben visszavonultam, de az önkéntes munkát nem hagytam abba. Vezetem az Érdi Anyatej Klubot, telefonos és emailes, alkalmanként személyes tanácsadással segítem a hozzám forduló édesanyákat, és részt veszek a helyi szoptatást népszerűsítő programokban. Aktívan dolgozom a Szoptatásért Magyar Egyesületben is, amelynek 2007-2016-ig alelnöke, 2016-2018-ig pedig elnöke voltam. Az Egyesület oktatásszervezőjeként 2006-2018 között  feladataim között szerepelt továbbképzések és konferenciák szervezése is. Oktatóként 2004 óta tevékenykedem az SZME tanfolyamain és alapítása (2010) óta a Semmelweis Egyetem laktációs szaktanácsadó képzésén. Munkatársaimmal együtt azon munkálkodunk, hogy a korszerű szoptatási ismereteket, valamint a válaszkész, testközeli csecsemő-és kisgyermekgondozás szemléletét minél több egészségügyi dolgozónak átadjuk.

Mindezeket nem tudtam volna és ma sem tudnám elvégezni a családom megértő támogatása nélkül. Különös hálával tartozom a férjemnek, aki nemcsak mellettem állt és bátorított, hanem 12 éven át önkéntesként látta el az LLL és az SZME honlapjainak működtetéséhez szükséges rendszergazdai feladatokat is.

Az elmúlt két évtizedben a gyakorlatban is megtapasztaltam, mennyire igaz az, amit a Ligában megtanultam: a sikeres szoptatáshoz elhatározás, megfelelő információk és támogatás szükséges valamint az, hogy nehézség esetén szakszerű segítséget kapjon az édesanya. Ebben igyekszem segíteni a családokat. Miközben elsősorban szoptatással kapcsolatos kérdésekkel foglalkozom, nem tévesztem szem elől, hogy a szoptatás nem csupán anyatejes táplálást jelent, hanem a kötődő nevelés része. Munkám során arra igyekszem rávezetni az édesanyákat, hogy elszakadva a szoptatással, csecsemőgondozással kapcsolatos civilizációs tévhitektől, merjenek a belső megérzéseikre, ösztöneikre hallgatni.

Juhász (dr. Kun) Judit